A kolleganővel a főnök asztalán

Egy ismert és elismert napilapnál dolgoztam, és bizony volt néhány ingerlően szép kolléganőm, akikkel szívesen incselkedtem, élveztem, hogy láthatóan nekik sem volt ellenükre ez a kis évődés-cívódás, amitől szikrák pattogtak közöttünk a levegőben. Mostanra már három év is eltelt, ők is, én is másutt dolgozom, így megírhatom a történeteinket, nem lesz belőle probléma.

Szóval ott tartottam, hogy ment az a finom csipkelődés, amikor mindketten tudjuk: irgalmatlan kefélésbe torkollik a szitu, csak azt nem még, mikor.

Akkoriban rendszeresen azzal szórakoztam, hogy finoman erotikus utalásokkal, pajzán ígéretekkel “zavartam meg” az arra fogékony kolleganőimet a szerkesztőség számítógépes hálózatán, és figyeltem a lányok arcát, amikor megkapták az üzeneteimet.

Irultak-pirultak, öröm volt nézni, ahogy azt hitték: mindenki látja rajtuk, hogy forró és nedves a bugyijuk.

Az első kolléganőmmel – Edinával – egy hétfői éjszakán történt meg az a bizonyos aktus, mégpedig nem is máshol, mint a főszerkesztő szobájában, egyenesen az asztalán. Éppen mellékletet raktam össze, ilyenkor az ember észre sem veszi, és elröpül az idő. Már 9 óra is elmúlt, és észrevettem, hogy szinte kettesben maradtam Edinával.

 

header.png

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük