Dominák világa 2. rész

Már nem kellett újabb büntetést elszenvednie elgyötört hímtagjaimnak, a kis vörös csajt persze a többiek kiröhögték, amiért rám lett mérges, gondoltam magamban szereztem egy újabb ellenséget, de láthatólag félvállról vették az egész mókát. Lehet, hogy ez a színjáték ezen a helyen szinte mindennapos.

Nem sokára vége lett a játéknak ,még persze utoljára mindenki megfogdosta a farkamat, hogy tényleg jó munkát végeztek és végre egyedül hagytak , holtfáradtan kínoktól gyötörten rogytam le az ágyra, szinte mindenhol fájt, de legjobban a nemi szervem. Nem nagyon tudtam aludni, pedig ilyen fáradtnak még sohasem éreztem magam. A fájdalom hullámokban érkezett, de egyre tompábban és egyre kevésbé reagáltam rá, végül mély álomba zuhantam, talán még sohasem aludtam ilyen mélyen, de egy nagyon kemény nap állt mögöttem, igazán szét sem néztem az új otthonomban. Arra ébredtem, hogy mások is érkeznek a kis cellámba, már teljesen sötét volt , amikor még két fickót löktek be hozzám. A két férfi semmit sem szólt, alig volt rajtuk ruha,ami inkább hasonlított egy ormótlan zsákhoz, a testük tele régi forradásokkal, nyakukon nyakörv, a lábukon pedig valamilyen lánc volt. Teljesen alázatosan viselkedtek a fogva tartóinkkal szemben, állandóan a földet nézték míg beszéltek hozzájuk és úgy látszott mindig a megfelelo válaszokat adták, ami általában csak ennyi volt: igenis urnom. Az úrnojük, ahogy így félálmomban halottam mindenféle munkával kapcsolatos dolgokról beszélt velük. Ahogy egyre jobban eszméltem úgy vettem észre, hogy ez az a no, akit régebben a királynoi székben láttam. O volt az, aki akkor a bemelegítésünket irányította.

– Holnaptól újra visszakerültök a mezogazdasági részlegbe – mondta a királyno és sarkon fordult és elviharzott a magasszárú csizmájában a cellák között visszhangzott végig a folyosón, ahogy egyre gyorsabban ment.

– Holnapra szerezzetek nekem ujakat – kiáltotta vissza a folyosó végérol.

A két csaj levette a billincseket majd belökte a fiukat a cellámba, így már hárman voltunk bent, persze elotte még megrugdosták oket.

Alighogy szitkozódval elmentek az orök, hogy keressenek alkalmasabb szolgákat, rögtön megindult az információcsere hármunk között.

– Uj vagy mi ? Mikor kerültél ide – kérdezte a magasabbik, akit mindenki csak Szivarnak hívott, ahogy késobb megtudtam. Persze csak a szolgák egymás között, amugy mindenkinek volt egy azonositója egy 5 jegyu szám és így kezeltek, meg azonosítottak bennünket.

– Igen , tegnap- válaszoltam kedvtelenül.

– Figyelj jól, most elmondunk mindent, hogy hogyan lehet túlélni vagy hogy tedd elviselhetové ezt az egészet

– Én már egy éve vagyok itt fogoly, már kétszer megszöktem – szólt az alacsonyabbik srác.

– Na tehát holnap lesz a válogatás, szét fognak bennünket osztani különbözo helyekre, szerintem a legjobb hely a gazdasági szekció, azon belül is az irodai munka, de oda egyenlore semmi esélyed sincs, hogy bekerülj, mert csak a legmegbízhatóbbak mehetnek oda és oket keményen ellenörzik. -mondta a Szivar.

– Igen és ott még mik a lehetoségek? -kérdeztem érdeklodoen.

– Na, a gazdasági részen állítjuk elo a kaját, itt folyik mindenféle mezogazdasági munka és a pénzügyek is ebben a szekcióban zajlanak. Neked úgy kell tenned majd, mintha régen itt lennél a kiválasztásnál követsz minket, itt nincs semmiféle ellenorzés és így elkerülhetsz most egy csomó felesleges dolgot.

– Nem értem, mi az, amit elkerülhetek? – kérdeztem.

– Eloször is kapsz egy kis tetoválást a fenekedre, meg a farkadra is , persze, ha szerencséd van ezekbol is kimaradhatsz, de a 80 % az elso alkalommal megkapja a jeleket, azon senki sem fog csodálkozni, hogy nincs rajtad, ez az egész tetoválgatás nem rég került bevezetésre, mert már nem lehetett követni, hogy ki hol volt hova ment stb. , pappíron is rögzitik a helyzetedet, de eléggé hanyagul kezelik a dolgokat és hát így lehet megoldani azt is, hogy velünk gyere. Persze ez nem a legkiméletesebb módja és hidd el, jól jársz, hogy kimaradsz az egészbol. Na meg az elején egy halom kínzást kapsz, hogy ne tudj kereket oldani olyan könnyen, mi olyanokról hallottunk az újoncoktól, hogy a húgycsövüket különbözo módszerekkel kisebesítették és így csak katéterrel voltak képesek egy héten keresztül vizelni, persze utána sem ment egykönnyen, de addigra már teljesen beletörodtek a helyzetükbe.

– Hogy érted azt, hogy kisebesítették???

– Hát konkrétan azt hallottam, hogy bedugtak egy üvegcsövet a hímvesszobe és egy kalapácssal osszetörték és belülröl összevágta a húgycsövet, vagy ami még rosszabb felhevítettek egy vékony hosszú tut, amire ráhuztak egy valamilyen hoszigetelo vékony csövet, persze errol a delikvens semmit sem tudott és odamentek hozzá, szépen felvezették a farkába, kicsit beszélgettek vele, majd hirtelen kirántották a szigetelo csövet és hát az a fájdalom képzelheted.

– De valójában, akkor jársz a legrosszabbul, ha a kórházi kísérleti telepre kerülsz – hát ott aztán van mindenféle dolog, amelyekrol jobb, ha nem tudsz. – mondták szinte egymást túllicitálva az információkat.

A veríték csorgott rajtam végig, amikor elképzeltem, hogy velem is bármikor megtehetnek ilyen és ehhez hasonló dolgokat, a fiuk még sokáig mondták a jó tanácsokat sok értékes dolgot meséltek a benti életrol, beszélgetésünket a lefekvést jelzo csengo szakította félbe, mint arról már beszámoltak ilyenkor azonnal le kell feküdni és egy pisszenést sem lehet hallatni, mert az orök szorosan a cellánk ajtaja elott mennek el és ahol hallanak valamit, oda berontanak és mindenkit megbüntetnek, általában csak két három cellatársaságot szoktak megbüntetni esténként, mert többre nem marad ido, ez úgy kb. 9-15 embert jelent, mert általában 3-5 -en vagyunk egy helyen. Ezen az estén sem volt másként lemasírozott a kb. 10 fobol álló különítmény és jól elintézték az ujoncokat, persze, ahol vegyesen voltak, mint nálunk ott a régiek ügyeltek a teljes csendre.

Másnap már teljesen az esti beszélgetések alapján cselekedtem, felvettem az egyik kukából egy kidobott ruhát és így nem lógtam ki a régiek közül és úgy tettem mindent, ahogy egy jólnevelt oreg rókához illik. Ahogy mentünk végig a folyosón az újoncokat kirángatták közülünk, mindenki fagyos arccal nézte oket, többek között én is. Ezután egy terembe értünk, ahol 12 no várt ránk, mindegyik a saját részlegének az úrnoje, a fiuk elsorolták, hogy milyen részlegek vannak. A legfontosabb, hogy a kísérleti telepet elkerüljem, a következo részleg a filmgyártó, amit szintén igyekeztem elkerülni, mert ott készülnek a különbözo pornófilmek és sajnos nem a szereplok válogatnak, hogy éppen milyen készüljön, úgyhogy semmi kedvem sem volt például egy állatos vagy egy homo filmben foszereplonek lenni. A fiuk elbeszélései alapján a királyno közvetlen szolgálata után a mezogazdasági részleg tunt a legoptimálisabbnak. Szerencsém volt, a filmes részleg fonöke teljesen átnézett rajtam és egy vékony srácot rángatott elo ducisex-hez, négyen a mezogazdasági részleghez kerültünk, hallottam, ahogy elvittek még vagy két embert az adminisztrációra. A fiuk azt mondták, hogy valószínüleg az ujoncok nagy része a kisérleti telepre kerül, de oket még eloször átvezettek a másik terembe, ahol a tegnap esti beszélgetések értelmében egy kis tortúra várt rájuk. A lábunkon lánc volt és a kezünk is össze volt bilincselve, így kellett közlekednünk a szuk kis folyosókon. Már kíváncsian vártam, hogy mi lesz a helyemen a dolgom. Még mielott megtapasztalhattam volna, hogy milyen is az élet a mezogazdasági részlegen, át kellett mennünk segédkezni az ujoncokhoz a kisérleti telepre.A feladatunk roppant egyszeru volt, le kellett oket fogni, mint ujdonsült barátaim mondták: az a lényeg, hogy ne tudjanak ficánkolni sem, mert ha mégis sikerül nekik, akkor rajtam fogják megbosszulni a kínzóik. Tehát igyekeztem ennek az egyszeru követelménynek eleget tenni és hálát adtam az égnek, hogy elkerültem az újoncsággal járó összes tortúrát.

Beléptünk egy terembe, ahol nagyon sok asztal volt, az asztalokon pedig billincsek, amikkel egy pattintással lehetett rögziteni a delikvensek végtagjait. A feladatunk abból állt, hogy az egyessével bejövoket feltegyük az asztalra. Valójában létszámfölényben voltunk itt, mint foglyok, de a terem felso szintjérol fegyveres orök figyelték minden mozdulatunkat. Szerencsémre nem azok a kínzók voltak itt, akikkel már találkoztam és esetleg felismerhettek volna, de amúgy sem foglalkoztak velünk, hanem szemmel láthatóan felcsigázta oket az újoncok érkezése. A foglyok kettesével jöttek be, egy folyosóról, ahol a plafonról lecsapódó rácsokkal már kisebb csoportokra szabdalták oket. Nem lehettek többen 12-nél volt, aki már régebb óta itt vannak mások egy-két napja érkeztek és még eléggé kábán viselkedtek.

Néztem az elsoket, hogy milyen bizonytalanul léptek ki majdnem meztelenül a sötét folyosóról a bevilágított teremben, ahol 30-40 ember várta oket, foleg rabszolgák és kb. olyan 15 no lehetett.

– Gyerünk fogdd meg a lábát -kiáltottak rám a mellettem állok.

Mintha egy álomból ébredtem volna máris elkaptam a ball lábát, minden végtagra jutott egy ember, vízszintes helyzetbe fordítottuk és már vittük is a legtávolabbi asztalhhoz. Persze a lefogott társunk ordított és rángatta a testét összevissza, dobálta magát, de mindannyian szorítottuk, ahogy bírtuk és gyorsan lebilincseltük az asztalra.

Egyikünknek ott kellett maradni, segíteni, ha valamiért nem lenne elég no. Maradtam, egyszeruen nem tudtam volna még egy rabot átcipelni a fél termen. Szép lassan megtelt a terem, persze alábbhagyott az ordítozás is, mert minden lekötözöttre felkerült egy szájpecek is, vagy valami hasonló. A szertartás valami olyasfélén nézett ki, hogy mindenhol maradt egy szolga és egy csaj az újonccal. A megmaradt nok kb. 5-en, mint valami orvosi team egyszerre indultak meg és kezdték el munkájukat az egyik asztalnál. A feleslegessé vált szolgákat kiküldték a terembol az egyik oldalsó ajtón.

– Na gyerünk ujfiucska – mosolygott rám a velem maradt leányzó.

– Mit csináljak Úrnöm? – kérdeztem félénken.

Erre o mellém lépett és benyúlt a ruhám alá, megmarkolta a heréimet. Éppen csak nem fájt, de én már szinte lábujhegyre álltam és feszülten vártam a fejleményeket.

– Nahát nahát, szépen levetkozteted és hozol nekem a nagy asztaltól két hosszabb zsineget, amivel majd szépen, összehurkolom a heréit. – válaszolta és közben megszorította a golyóimat, amire egy kicsit felnyögtem, de amint elengedte már tettem is a dolgomat.

Az asztalok mellett volt egy kis szék is, amin különbözo ampullák voltak kipakolva, meg valami injekciós tuhöz hasonlók. Gyorsan lerángattam a fogolyról a ruháit, volt egy kés is ott, ami nem jött le azt egyszeruen levágtam. A mellettem álló nonek láthatólag tetszett, hogy gyorsan dolgozom, és csak mosolyogva figyelte, hogy hogyan teszem a dolgom. Más asztaloknál a segítok is kaptak egy-egy ütést, de én egyelore semmit sem. A hölgy gyorsan megkötötte a zsinórral a delikvens heréit, majd ellenörzésképpen a tenyerével rácsapott a felfelé meredezo kifeszült golyókra, a sorstársam egy hatalmasat ordított volna, ha nem lett volna a szája is bekötve így csak egy kis nyöszörgés hagyta el a testét.

– Na most pedig te jössz! – kiáltott rám az úrnom.

– Micsoda ? – kérdeztem vissza eléggé meggondolatlanul.

– Hogy – hogy micsoda?????? – gerjedt haragra.

– Te szemtelen szolga, fel a ruhát szét a lábakat!!! – kiáltotta hangosan.

Gyorsan felrántottam a ruhámat és szétraktam a lábamat, hasonló procedura játszódott le, mint az elobb szépen komótosan körbetekergette a heréim, majd amikor készen volt rájuk csapott.

– Ááááááhhhh – kiáltottam teli tüdobol, tudtam, hogy ez vár rám, de még így is olyan hirtelen történt az egész, valahogy nem készültem fel a fájdalomra.

– Na majd ordítasz a másik helyett is – mondta röhögve.

– És akkor kezdodhet a zene – tette hozzá miközben rám mosolygott és már nyoma sem volt haragnak a szemében. Nem egészen értettem mire gondol zene alatt, de nem kellett sokáig várnom és kiderült. Egy vékony falécet vett a kezébe és ütemesen elkezdte verni a társam heréit, aki minden ütés után felnyögött, azután következtem én egy sorozattal, persze minden ütés után egy-egy ordítás hagyta el a számat. Azután felváltva majd megpróbált különbözo ütemeket, azután hirtelen abbahagyta és a társammal kezdett el foglalkozni.

Nem nagyon láttam mit csinál, de az eros nyögésekbol úgy gondoltam semmi jót nem tesz. Engem elengedett és rám parancsolta, hogy álljak a falhoz a többiekhez, akik már mind ott álldogáltak hátratett kézzel és megbabonázva figyelték az asztalokon folyó kínzásokat. Az asztaloknál körülbelül ugyanaz a helyzet játszódott le. Miután kikötözték a foglyokat és a golyóikat körbetekerték egy zsineggel utána az egyik ampulla tartalmát beinjekciózták a szolgák farkába a bor alá, valamiféle izgató folyadék lehetett, mert mindenkinél, aki már megkapta az adagját, a helyzet ellenére izgalmi pozícióba került a hímtagjuk. Mindenfelé meredezo farkakat láttunk.

– Most szépen lefejik oket – suttogta az egyik mellettem álló szolga. És hát ez történt a folyadék megtette a hatását még rásegítettek kézzel is, hogy minél hamarébb elsüljenek a delikvensek és szépen egy kis üveget húztak a péniszükre, aminek a vége kigömbölyödött és így amikor belelövelték a a testnedvüket, nem engedte kifolyni a folyadékot. Amikor megtörtént a lefejés az üveget letették, persze a hímtagok a folyadék hatására még mindig zászlórúdként álldogáltak. Ezután két fémlapból álló szerkezetet tettek a golyókra, a fémlapok három csavarral voltak összefogva, amiket kézzel lehetett csavarni és ahogy csavarták a lapokat úgy szorították össze a heréket, amelyeknek a másik végénél a zsineg nem engedte meg az önkéntelen visszahúzódásukat. Óriási nyögéseket hallottunk, teljesen földbegyökerezett lábbal álltam, és áldottam a szerencsémet, hogy ezen a torturán nem kellett részt vennem. Szinte a látvány is fájt. A foglyok megpróbáltak szabadulni, a testüket mozgatták, de teljesen eredménytelenül, mert szorosan le voltak rögzítve. Akiket láttunk közelebbrol szinte palacsinta vékonyságúra volt már összenyomva a férfiasságuk. Úgy látszik elégedettek voltak az eredménnyel, mert nem folytatták a mutatványt, hanem rögzítették az utolsó pozícióba a fémlapokat és szépen leültek a kikészített kis székekre. Az áldozatok persze tovább nyöszörögtek megállás nélkül, mert a fájdalom nem enyhült az alhasukban. A fájdalom ellenére még mindig meredezett mindenhol az árbocrúd. Csak mi álltunk csendben és vártuk, hogy mikor lesz szükség újra ránk. Újabb eszközt vettek elo a hölgyek ez egy vibrátorra emlékezteto dolog volt, csak annyiban különbözött, hogy a feje sokkal nagyobb volt és apró kis rücskök álltak ki a felso rész oldalából, maga a test teljesen simának tunt.

– Újabb fejés következik – szólt újra a társam.

– Most a prosztatát fogják ingerelni – mondta teljesen érzelemmentes hangon.

Én még mindig nem bírtam megszólalni, csak álltam és figyeltem az eseményeket. A kínzók ellenorizték, hogy muködnek-e a kis szerkezetek beindították oket és nézték, hogy forog-e a felso gömbformájú rész. Mindenhol muködött és szép lassan bevezették a szolgák fenekébe a szerkezetet, ami éppen nem ment simán, volt ahol többször is kihúzták és újra bedugták. Utána, amikor már kello mélységben volt beindították a motorokat és a szolgák péniszére újra ráhúztak egy üveget. Ezuttal sokkal lassabban sültek el a delikvensek, gondolom a szétlapított herék és az elozmények hatására. Már szinte zsibbadt a lábam a sok állástól és teljesen erotlen voltam a sok látványtól, amit átéltem. A homlokomat újra és újra elöntötték az izzadságcseppek, nem akartam a többiek sorsára jutni, mindképpen el kell kerülnöm a hasonló szituációkat és már nagyon vártam, hogy mikor lesz vége ennek a szörnyu procedúrának. A dominákat láthatólag nem zavarta az egész, hogy kivel meddig kell bajlódni, úgy látszott szinte élvezik azt, hogy most milyen sok idobe telik mire megtölthetik a következo üveget. Szép lassan újra elélveztek a kikötözött társaink. Akik gyorsak voltak azoknak több ido jutott a pihenésre, mert ezután szép lassan kieresztették a golyóikat a fémlapok közül és pihegve feküdtek sajgó fenékkel és félelemmel várták a folytatást. A dominák mindent felírtak egy kis lapocskára, akárcsak egy kórházban lettünk volna. Túlságosan messze voltunk, hogy lássam miket irogatnak, de a többiek felvilágosítottak, hogy szinte mindent felírnak. Ki mikor élvezett el, pontosan hány perc kellett hozzá, milyen hosszú a farka stb. szépen lassan már csak egy delikvens volt, akinek nem sikerült még mindig elélveznie és remego fenékkel nyögdécselve feküdt az ágyán a többi domina, aki már végzett mind ott állta körül a szerencsétlent és azon vitáztak, hogy milyen kegyetlen büntetést lehetne adni a fogolynak, mert ilyen lassú. De egy 10 perc múlva óriási hörgések közepette o is utolsóként is beadta a derekát és kiengedte elgyötört golyóiból a nedveket.

Ezután újra elokerültek az injekciós tuk, de ezúttal a herékbe adtak be valami folyadékot, amitol megdagadtak és az újoncok még jobban szenvedtek. Hagyták oket egy ideig még vergodni az asztalokon aztán szóltak nekünk, hogy egyesével szedjük le oket és kísérjük vissza a celláikba, persze itt már nem kellett attól tartani, hogy esetleg el fognak szaladni. Remego lábbakkal és még mindig hatalmasra dagadt golyóikkal fáradtan karoltak belénk, hogy szinte alig tudtak menni, mert annyira le voltak gyengülve a sok kínzástól. Ezután mehettünk vissza a celláinkba mi is, ahol már meg is kaptuk az aznapi ebédünket. Miután bekajáltunk le is feküdtünk, mert azért mi is fáradtak voltunk, meg ki kellett használni, hogy most nem kell semmit sem csinálni úgyhogy átadtuk magunkat az édes pihenésnek.

Másnap már a mezogazdasági részlegen kellett dolgoznom és kaptam egy kis jelet a ruhámra, ami egy zöldszínu fát ábrázolt – ez jelentette az új helyemet.